|
|
Fórum
Megszólított az Ige!
Téma:
igehírdetés
Ezért kerülőútra vezette Isten a népet a Vörös-tenger
pusztája felé. (2Móz 13,18)
Pedig minden olyan jól ment... Egyenesen előre. Láttam
az utat. Voltak terveim. Aztán egyszerre eltűnt
minden. És most itt vagyok. Hol is? Valami egészen más
helyen, ahonnan nem tudom, van-e kiút.
Várni... Nem szeretek várni. Hiszen céljaim vannak és
vágyaim. És olyan rövid ez az élet ahhoz, hogy ilyen
kitérőket tegyek!
Igen. Először tiltakozunk. Nem könnyű elfogadni azt,
ami akaratunkon kívül történik. Hányszor imádkozzuk:
Legyen meg a te akaratod! De közben értetlenül állunk,
ha az Úr tényleg vezetni kezd minket. Ahogyan vezette
Izráelt kerülőútra - a pusztába.
A kerülőút már magában is rosszul hangzik. Hát még a
puszta... Egyedüllét, testi-lelki táplálék hiánya,
félelem... Mennyi minden eszünkbe juthat a pusztáról.
De nem feltétlenül kell ezt jelentenie! Hiszen az
egyedüllét nem kell, hogy magány legyen, és a
pusztában is jelen van Isten. Ahol pedig ő jelen van,
ott nem kell félnünk a testi-lelki táplálék hiányától.
Mert a mi céljaink eltörpülnek és nevetségessé válnak,
ha hagyjuk, hogy tényleg Isten vezessen minket, és
akkor a kerülőútról kiderül, hogy ez az egyetlen
járható út az életünkben. Mert a puszta egyszer csak
nem kietlen semmi többé, de a várakozás ajándékokban
gazdag tere. Az a hely, ahol felkészülhetünk valami
nagyobbra: a Krisztussal és egymással való
találkozásra.
Lelki útravalónk a Nyitott ajtó 1-2. c. könyvből való. |
