Beszámoló a gödöllői gyülekezeti kirándulásról

GÖDÖLLŐI GYÜLEKEZETI KIRÁNDULÁS 2012. 04. 28.

Napsütéses nyári időben indultunk el egy zsúfolt, régi autóbuszon, mert a HÉV csak Kerepestől közlekedett szombaton. Mégis derűsek voltunk, ugyanis még állva is tudtunk beszélgetni, örülni egymásnak.

Azért jó volt Kerepesen beszállni a HÉV-be, amely egyenesen a Királyi Váróhoz vitt.

Ez volt a kirándulásunk első állomása. Várakoznunk kellett a kísérőnkre, aki igen halkan és sokat beszélt. Mi türelmesen álldogáltunk, és próbáltunk meghallani a beszédét. A végén megtekintettük a császári, királynéi, és hercegi várókat, és a benne lévő kiállításokat.

Ezután átsétáltunk az Alsó Parkon Gödöllő főterére, a Szabadság térre. A tér közepén a Pelikános kút a gyermekek örömére szolgált a vízköpőkkel, a vízzel. Igen szép ápolt, virágos hely a terecske. Itt található a Monarchia Rétesház, amelyben tizenhat féle frissen sütött rétes kapható. Nagy terasza a kényelmes székekkel megállásra késztetett bennünket. Csoportunk egy része a kisgyerekekkel itt maradt, a másik része a Városi Múzeum kiállításait nézte meg. Maga az épület története is érdekes, és a benne láthatók is.

Folytattuk utunkat a Felső Parkba, a Királyi kastélyba. Közben már másodszor kellett a zebrákon átkelnünk a forgalmas útkereszteződésnél, de a lámpák gyors váltása miatt mindig csak az út közepéig értünk el a zöld jelzésnél. Nem értettük a helybelieket, hogyan tudnak átérni, vagy minden gödöllői jó futó?

A kastélyban a felségek lakosztályait láttuk, és a róluk készült festményeket. Mivel sok volt a látogató, a közlekedés irányát az egyik lakosztályból a másikba vezető utat, többször az orrunk előtt megváltoztatták. Vidámságra adott okot, hogy gyakran eltévedtünk.

Végül egy kis lépcsőn jutottunk ki, mert megint lezárták a kijárat felé vezető az utat az orrunk előtt.

Hamar megtaláltuk a szép parkban a kint maradottakat, akiknek egy földig érő lombsátorral bíró fa nemcsak árnyékot adott a melegben, hanem jó játszóhelynek is bizonyult. Még a Pálmaházba is elmentünk, virágokat, növényeket, és teknőcöket nézni.

Ezután harmadszor rohantunk át a zebrákon, ismét a lámpa győzött. Nem értünk át most sem zöld jelzésben. Pedig már többen kiáltották lámpaváltáskor, hogy "futás!".

A melegre való tekintettel a Sulyán cukrászdában kötöttünk ki egy fagylaltozásra, kávézásra. Megálltunk a a hagymakupolás református templom és líceum előtt, hogy megnézzük a rendben tartott épületet, kertet és udvart.

Nagy öröm volt, hogy minden generációból voltak kirándulók. Természetesen bárhol búcsút lehetett mondani, ezért sétánk végére meg is fogyatkoztunk, érthető okok miatt. Örültünk az együttlétnek, a szép időnek, a sok látnivalónak. Talán ősszel is kéne kirándulnunk?! Ez is egy jó alkalom, hogy érezzük, milyen jó, hogy van gyülekezetünk, hogy egymáshoz is tartozunk.

Isten iránti hálával és örömmel tértünk haza.

Kiss Antónia