Egyházfegyelem

Mindenképpen szükséges, hogy legyen az egyházban fegyelem. A Heidelbergi káté tanítása szerint az „egyházban fegyelem és a régieknél hajdan szokásban volt a kiközösítés és voltak egyházi ítélőszékei is Isten népének, amelyek által bölcs és kegyes férfiak gyakorolták ezt a fegyelmet, az egyház szolgáinak az is a feladata volt, hogy ezt a fegyelmet a tagok épülésére az időkhöz, a közállapotokhoz és a szükséghez szabva gyakorolják”.
A fegyelmezés gyökerei visszanyúlnak az Újszövetségbe, sőt még az Ószövetségbe is.
Kálvin is biblai alapon követeli a szigorú fegyelmezést, nála a „Biblián alapuló egyházfegyelem az igaz egyház egyik ismertető jele is”. Abban, általában a református egyházak megegyeznek, hogy az egyházfegyelemnek a biblián kell alapulnia, valamint ez nem nevelőmunka, és nem is büntetés. Valószínűsíthető, hogy az egyházfegyelem a hitélet erősödésével erősödik, és annak lanyhulásával veszít erejéből. Minden lelkész, aki gyülekezetében bűnt, rövidlátást, vagy hibát tapasztal, köteles az illető személyt megfedni és Isten Igéje iránti engedelmességre inteni. Ettől a feladatától sem félelem, sem kivételezés, sem személyválogatás nem tarthatja vissza, mert ez Isten ügyét és a megbotló ember javát szolgálja.
Az egyházban azért is szükséges a fegyelem, mert az egyház Krisztusnak a jegyese. „A fegyelmezésnek közösségtisztító ereje van. Csak ott van igazi közösség, ahol szigorú fegyelem van, különben mindenki azt cselekszi, amit akar és az erkölcsi össze-visszaságban megsemmisül a közösség”.
Az egyházfegyelem az ige eszköze. Az Ige egyfelől ígér és bíztat, másfelől megfedd, ítél és kárhoztat. Ha lemondunk az egyházfegyelemről, nem tudunk kelő összhangot teremteni a Lélek és az egyházi élet rendje között. A Szentírásban az egyházfegyelem egyfelől Isten másfelől az emberek ellen elkövetet bűnök, büntetésére vonatkozik például /Anániás és Szafira esete Ap Csel, vagy elkülönülés a rendetlen életűektől 1 Kor 5/.
Mint azt említettem az egyházfegyelem visszanyúlik az Ószövetségbe, gondolok itt Mirjám poklosságára /4 Móz12/.
A fegyelem szükséges ahhoz, hogy az egyház tisztasága megőrződjön. Minden olyan cselekedet, amely a gyülekezet erkölcsi és egyházépítő tevékenységével ellentétes, okot szolgáltat a fegyelmezésre. A fegyelmezéssel az lehet a cél, mindenekelőtt, hogy Krisztus egyházát ne fertőztessék meg bűnösök tagok, ne rontsák el a jókat, és akik vétkeztek, bánják meg bűneiket. Az egyházfegyelmezés arra terjedjen ki, amit Isten Igéje kifogásolhatónak ítél.
Az egyházfegyelem az vonatkozik lelkipásztorra, presbiterre és szolgálókra, egyházi tisztviselőkre egyaránt. Úgy látom a lelkészeknek különösen nehéz a feladatuk, mert csakúgy követelhet fegyelmet, hogy önmagát is fegyelmezi, beszédben, viselkedésben, tanításban, gyakorlatilag mindenben. Én nem tapasztaltam egyházunkban, hogy kelőképpen gyakorolnánk az egyházfegyelmet, pedig égetően szükség van rá. Kálvin is komoly hangsúlyt helyezet rá, és egyértelműen kijelenthetjük, hogy egyrészt Isten dicsőségét másrészt az egyháztagok lelki előmozdítását szolgálja.

Identitásunk zavarát vagy elvesztését akkor észleljük, „ha önmagunkra akarunk hasonlítani, és csak magunkkal akarunk azonosak lenni.” Ha önmagunkra ilyen megközelítésben koncentrálódunk, könnyen megüresedhetünk. Inkább Isten Fiának hasonlatosságára való megújulást keressük, az igei és a Lélek szerinti helyes arányosságért imádkozunk.
Sajnos előfordult nem egyszer, hogy mi reformátusok a hitbeli kiüresedést felekezeti vagy nemzeti zászlókkal takartuk. Arra is volt példa, hogy bibliai, mégis az Írástól idegen tartalmú hamisságokkal akartuk kitölteni a bennünk körülöttünk lévő űrt. Természetesen nagyon lényeges, hogy legyünk büszkék nemzeti és felekezeti hovatartozásunkra, de szerintem ez csak ráadás az életünkben. A főcél az, hogy földi meghatározottságunkat Istentől kapott feladatként éljük meg, az Ő dicsőítésére. Olyan hívőkre és szolgálókra van szükség egyházunkban, akik mindenek felett elszánták magukat az Isten iránti engedelmességre. Az Ő zászlaja alá sorakoznak, hozzá tartoznak, és neki számolnak el cselekedeteikkel.

Kiss László
gondnok